Sunday, December 27, 2015

Thealógia, tudományos háttér, ötödik rész: A Kígyó szimbolikája V/II: A Termékenység és az újjászületés

„Érthető módon a megfoganó nőt gyakran befogadó edényként ábrázolják, a kígyós nő megjelenítése majdnem mindig a nőnek a megtermékenyítő férfihoz való viszonyáról szól”[1] írja Neumann. Azonban a kígyó szimbólumkészletéből itt inkább a „holtak visszatérő, újraszülető szellemei” aktualizálódik, esetleg mindkettő egyszerre: ’a kígyó mint fallosz’ pont annyira szerepet kap, mint ’a kígyó, mint az elhunyt lelke’.
Neumann ugyanazon az oldalon a 78. lábjegyzetben írja, hogy a kígyó a Férfi Archetípusához tartozik, ez azonban nem teljesen igaz. A ktonikusság, halál, víz attribútumai miatt ugyanannyira, vagy még inkább tartozik a Nő Archetípusához, Uroboroszként pedig szintén nem hímnemű, hanem hermafrodita.[2]
A hierarchikus viszony teljesen egyértelmű az Istennő és a Kígyó között: az Istennő méhe a szentek szentje, az Alfa és az Ómega, a Kígyó a megtermékenyítő [és az, aki újraszületik].[3] Aki megtermékenyül, fölötte áll annak, aki megtermékenyíti, aki egyszerre elkülönülő és szerves része is az Istennőnek.[4]


Ízisz mint kígyó-istennő


A kígyó továbbá éppen a földhöz és a földalatti világhoz tartozása miatt része a Földistennőnek, s „földalatti vízként termékenyíti meg” őt, ugyanakkor az égi szférát is jelképezheti „nous-szellem-kígyóként”.[5]
Az edény és a föld azonos szimbólumok – a Nagy istennő „edényként vagy hasként a cet-sárkány gyomra” írja Neumann,[6] „mint a föld és a halál Rettenetes Istennője… a Földanya ≫az emberiség holttesteinek elpusztítója≪ s ≫a sírúrnője és nagyasszonya≪”.
Ő „a nagy alvilági edény is, amelybe bekerülnek a halott lelkek (sic!), s amelyből újra felszállnak”,[7] ráadásul a pithosz eredetileg a halottak temetésére szolgált, így lett alvilági edény is, ráadásul a gabona tárolását hasonló módon oldották meg. A halottak ilyetén módon való eltemetése az ősi Közel-Keleten és Amerikában egyaránt ismert volt.[8]


Çatal Hüyük


Az anatóliai neolitikumi vallás részben rekonstruálható csupán, mivel írásos emlék nem maradt fent. Általánosságban elmondható, hogy a legfőbb istenség a Nagy Istennő volt, aki a születésért, életért, halálért egyaránt felelős volt, lett légyen szó állatokról, vagy emberekről. A szexualitás és a termékenység szintén hozzá tartoztak.[9]


Kréta


A kígyókultusz szintén jelentős volt Krétán, amiről számos lelet tanúskodik – a kígyók kultusza összefonódott a termékenységgel, a halállal és a megújulással.[10] Krétán különösen gyakori a kígyós nők ábrázolása, s edényként, vagy antropomorfikusan jelenik meg az Istennő, aki a kígyót kezében tartja, vagy teste köré tekerve.[11]
A Krétán fellelhető líbiai hatást talán legjobban Athéné aigisze jelképezi. Az aigisz, ez a kecskebőrből készült tarisznya, amiben egy kígyó lapult, s egy Gorgómaszk védelmezte,[12] Athéné szent tárgya volt, s a líbiai változattól annyiban tért el, hogy az kecskebőr kötény volt, amin rojtok – talán stilizált kígyók – lógtak. A „kígyós istennő” ruházata mezopotámiai hatásról, vagy eredetről árulkodik,[13] s a kígyók szent edények díszeiként is előfordulhatnak.[14]
Amiképpen a kígyók általánosságban az élethez és megújuláshoz kötődtek, úgy speciálisan a mérgeskígyók a halálhoz, a Holtak Úrnőjéhez, akinek kiáradásai, epifániái voltak.[15] Ez is rájátszhatott arra, hogy a Viharisten a Holtak Úrnőjével annak sárkánykígyóalakjában küzd meg.




Kultuszhelyek Krétán


Templomokat az új paloták korszakától kezdve építettek a krétaiak, ahol a szent szimbólumok a stilizált bikaszarvak, és a labrüszök, azaz a kettős bárdok voltak, valamint az istennők szobrai, írja Hegyi Dolores;[16] a kultusz helyei, a szent helyek elsősorban barlangok és hegycsúcsok voltak a házi szentélyeken túl. A föld mélye a szülésé, a hegycsúcs a fogadalmi ajándékok helye volt.
A palota egyben szakrális központ is volt, ahol az istennő szentélyében található kultusztárgyak közül a leglényegesebb számunkra az istennő kígyókkal övezett, tiarás képmása.[17] Csakhogy a knósszoszi palotakomplexum felépítése is a ktonikus irányultságot képviseli: befelé és a mélység felé irányult az építése, nem pedig ki- s fölfelé; még ha szükségszerűen több emelet is épült a föld fölött, a termek, folyosók, szentélyek aszimmetrikus egysége Santarcangeli szerint „egy barlangüreg felépítését és légkörét kívánták… reprodukálni.”[18]


Halottkultusz


A halottkultuszról röviden annyit fontos megjegyeznünk, hogy már a legkorábbi időktől kezdve megfigyelhető a temetkezési szokások megléte Krétán, a középső bronzkortól kezdve barlangokba, többfülkés kriptákba, többemeletes építményekbe temették a halottaikat, akik földi maradványait tárolóedényekbe helyezték.[19] Már ennyi is elegendő ahhoz, hogy láthassuk, élő és termékeny volt a Nagy Istennő kultusza a préhellén Krétán: a tárolóedény önmagában is anyaméh-szimbólum, az eltemetés, különösképpen ami a barlangokat illeti, ugyancsak az istennői anyaméhbe való visszatérést szimbolizálja.
Temetőhelyül a neolitikum idején a barlangokat használták, s a telepesek „valószínűleg még Krétára érkezésük előtt túljutottak azon a fokozaton, amikor az emberek otthon, a házakban temetik el halottaikat.”[20] Különös jellegzetességük, hogy már a korai temetkezőhelyeken is, a falakból ítélve, kupola boríthatta a sírokat.[21]



[1] Neumann 2005, 159.
[2] Neumann 2005, 160.
[3] Neumann 2005, 160-161.
[4] Neumann 2005, 161.
[5] Neumann 2005, 160.
[6] Neumann 2005, 176-177.
[7] Neumann 2005, 177.
[8] Neumann 2005, 178.
[9] Neumann 2005, 115.
[10] Santarcangeli 1970, 94.
[11] Neumann 2005, 159-160.
[12] Graves, R.: A görög mítoszok I-II. Budapest, Európa, 1970, I.63. (Graves 1970).
[13] Hood 1983, 112.
[14] Hood 1983, 157.
[15] Gimbutas 1991a, 400.
[16] Hegyi 2002, 18.
[17] Santarcangeli 1970, 89.
[18] Santarcangeli 1970, 86.
[19] Hegyi 2002, 20.
[20] Hegyi 2002, 31.
[21] Hegyi 2002, 37.

Monday, December 21, 2015

Karácsony - Karacsúny - A Fény ősi ünnepe

Habár a karácsony szavunk keresztény ünnepet takar hivatalosan, valójában a kereszténység csupán rátelepedett egy ősi ünnepre - a mi ősi ünnepünkre!

Az Anatóliából származó, hettita eredetű, majd perzsáktól átvett és római pantheonba emelt Mithrász (latinul Mihras, görögül Μίθρας) harcos fényisten ünnepe a téli napfordulóra esett, míg Jézus születése szeptember végére. Amikor Konstantin birodalmi vallássá emelte a kereszténységet, a katonai arisztokrácia által közkedvelt Mithrász alakjával olvasztatta össze Jézusét.

Így lett az addig passzív társadalmi ellenállást tanító, híveit vértanú halálra ösztönző, békés zsidó istenből egy harcos zsidó-római isten. Nicea előtt Jézus híveinek tilos volt még saját életük védelmében is fegyvert ragadni. Nicea után viszont elvárták, hogy a hitet fegyverrel is megvédjék, ha kell.

Az eredeti, december 25-re eső, már a hivatalos államvallás részét képező Fényünnep Rómában a Dies Natalis Solis Invicti, azaz a Legyőzhetetlen Nap Születésnapja nevet viselte és Aurelius császár vezette be i.sz. 274-ben.

A karácsonyt tehát csak átvette a kereszténység.

Mithrász szobra a Vatikánban
(https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/7/7b/Mithras_vatican.jpg)

Türk és szláv népek


Ami a Római Birodalomban Mithrász ünnepe volt (a neve számértéke egyébként 360, míg a részben Mithrász inspirálta gnosztikus Abraxas-é 365), az a belső-ázsiai türk népeknél a Sötétség Elmúlása, azaz Kara-čun,

A türk hatásra vették át a szláv nyelvek illetve a román is - december 21-e mindenhol a sötétség elmúlásának napja.



Korochun - a kereszténnyé tett türk-szláv Fényünnep


A Karácsony, vagy másként Karacsúny ősi ünnepünk. A kerecsensólyom is innen kapta nevét, mint a Nap madara. Amikor egy magyar Boldog Karácsonyt kíván, valójában ősei hitét vallja meg.

De mi a helyzet a Nagy Istennő vallásával?

A Nap az Istennő fia a görög és más ókori mitológiában is. Héliosz Theia fia - Theia a Látás istennője, a tisztánlátás kötődik hozzá. Mezopotámiában Utu/Shamash Ningal (Nagy Úrnő) fia, akinek a későbbi mitológiában Ishkur a mennydörgés istene, Ereshkigal, a Föld Nagy Úrnője és Inanna a Mennyek Úrnője.

Az eredeti ősvallásból átvett isteni leszármazási rend világosan rekonstruálható:

A Nagy Anya fia a Napisten, akinek testvére a Leány - aki azonos a Nagy Istennővel. Ezt erősíti meg, hogy Ereshkigal, a Föld Nagy Úrnője, a Földanya is testvéreként őrződött meg.

A sumerek nem tehettek róla, hogy nem értik az ősi misztériumot, hogy a Leány, az Anya és az Öreganya egy Istennő három személye. Nem értették, hogy miként lehet a Fiúisten egyszerre fia és testvére a Nagy Istennőnek.

A téli napfordulót, mint a Napisten, a Fiúisten születése napját már az ősidőkben is ünnepelték.


A karácsony eredetileg a mi őshitünk ünnepe!




Bármely vallást is kövesd, áldott, boldog Fényünnepet kívánunk!


Sunday, December 13, 2015

Merj álmodni...

Merj álmodni... és merd az álmaidat megvalósítani!


Milyen sokan mondják: merj álmodni! És milyen sokan hiszik el, hogy ennyi elegendő. Álmodj, higgy, és mindent megkapsz.
Kivéve, ha nem, mert akkor meg fogadd el, amit a sors ad. Álmodj, törekedj többre, de közben elégedj meg azzal, amid van.




Megérdemled, de ha nem kapod meg, akkor nem az volt a karmád.

Hazugság!

A világban az anyagiakban, szellemiekben, családban, szerettekben gazdagok, a sikeresek azok, akik egy egyszerű szabályt követnek:


Álmodj - Tervezz - Dolgozz rajta keményen - Higgy benne - Érd el.

Az álom fontos, nagyon is. Csak az éri el a céljait, akinek vannak. A valódi célunkat, céljainkat pedig mélyen, magunkban őrizzük. Álmodd meg őket.

Azután pedig tervezd meg, hogyan válthatod valóra őket, dolgozz rajtuk keményen, higgy magadban és az Égiekben - és végül el fogod érni a céljaidat.

Merj tehát álmodni... és merd az álmaidat megvalósítani! Az Istennő meg fog segíteni.

Tuesday, December 8, 2015

Thealógia, tudományos háttér, negyedik rész: A Kígyó szimbolikája V/I. A nemzőerő

Eddig áttekintettük a történeti alapokat, és felvázoltuk azt a földrajzi és időbeli keretet, ahol és amikor megszületett a Nagy Istennő kultusza.

Most következzen az egyik legfontosabb jelképállata, a kígyó.

A KÍGYÓ ÉS A NEMZŐERŐ 

Habár a legtöbb antropológus, régész és pszichológus a kígyót a termékenység és a fallosz szinonimájának tekinti, Merlin Stone művészettörténész más megoldást javasol,834 nevezetesen a kígyó „eredetileg nőneműként jelenik meg a Közel- és Közép- Keleten és általában a bölcsességhez és a jövendőmondás képességéhez kapcsolódik, sokkal inkább, mint a termékenységhez és növekedéshez”. 
J.C. Cooper másként látja: 835 szerinte a kígyó „az önmagukat teremtő istenségek és a föld erejének jelképe. Szoláris, földmélyi, szexuális, túlvilági és az erő megjelenése minden szinten, az összes anyagi, és szellemi hatalmak forrása, és szorosan kapcsolódik az élet és halál eszméjéhez is”. 
Marija Gimbutas írja a Poduriban, Romániában talált huszonegy kígyóistennő- szoborról, amelyek a Neolitikum idejére, Kr.e. 4800 és 4600 közé datálhatók, bizonyítják, hogy a Nagy Istennő, de legalábbis a Kígyóistennő tisztelete széles körben elterjedt a Mediterráneum területén, Európában és a Közel-Keleten egyaránt. 




„A karjuk hiánya, a kígyóformájú fejük, és a hasuk köré tekeredő kígyók azt sugallják, hogy a Kígyóistennőt és kísérőit ábrázolják, és csak egyikük bír karokkal, amiket a hatalom pózában emel az arcához”.836 
Marija Gimbutas szavaival élve: „a kígyó az életerő és az élet folytonosságának fő jelképe, aki biztosítja az életerőt az otthonokban, és a család és az állati élet jelképe”. 837 
Johannes Maringer is azt vallja,838 hogy a kígyó, mint az élet, az életerő szimbóluma már a Neolitikum idején is megvolt, amint azt a Carnacban, 1922-ben feltárt neolitikumi sír mellékletei is bizonyítják, továbbá a kígyó az elhunyt ősök jelképe is volt. Gimbutas szerint nem a kígyó anyagi teste volt szent, hanem egyrészt az, amit megtestesített, másrészt az az erő, amit benne láttak az ősi emberek. 839


Çatal Hüyük

A talán legismertebb közel-keleti ősvárost, Jerichót (Kr.e. 7. évezred eleje) időben megelőzi az anatóliai Çatal Hüyük városa (Kr.e. 8. évezred).840 Maurice Vieyra írja, hogy megdöbbentő az a vallási-kulturális egység, amely Anatóliát az újkőkorszaktól a kereszténységig jellemzi,841 és magyarázat nélkülinek is tartja. 


Çatal Hüyük városa (rekonstrukció)


A gyakorta előbukkanó férfiszobrocskák rendszerint merev fallosszal „rendelkeznek”, ezeknek szintén a termékenységben lehetett szerepük, akár az istennő-idoloknak.842 A kígyó viszont jóformán csupán stilizációs mintaként voltak jelen. A falakon és pecsétnyomókon látható spirális jellegű minták egy része, meglátásom szerint, egyértelműen a kígyó leegyszerűsítései. Azt a pattintott kőpengéjű tőrt, aminek kígyót mintáz a csontból készült nyele, egy férfi csontváza mellett találták meg.843

Kréta

Santarcangeli így foglalja össze a krétai préhellén vallás lényegét: 844 „A szigeten nyoma sincs olyan… templomoknak, melyeket az istenek képmásai befogadására építettek volna: olyannyira nem találunk ilyesmit, hogy megalapozottnak tűnik az a nézet, mely szerint a szigetbeliek vallásos kultusza sokkal inkább a föld alatti  istenségek imádására irányult volna; ennek látjuk nyilvánvaló jeleit a labirintus és a
Minótauros történetében, valamint általában abban a tényben, hogy mekkora
jelentőséggel bírt náluk a bika „kultusza”. Vallásukban… a női istenségeknek – akik természettől fogva „földi” és „titokzatos” istenségek – feltétlenül uralkodó szerep jutott… legismertebb a szobrok alapján egy „Vadállatok Úrnője”, görögül Potnia Thérón nevű istennő… vagy ez az istennő, vagy…. Egy másik női istenalak feltehetően a termékeny természetet személyesíti meg, hasonlatosan az ázsiai Kybeléhez, az istenek anyjához, akit a Kurések, istenek vagy démonok vesznek körül.” Továbbá „a krétai-égei civilizáció felett egységesen uralkodik a Nagy Anya alakja. Ő a hegységek és az állatok úrasszonya. A kígyók és a föld alatt élő lények az ő állatai, de a madarak is az ő jelenvalóságát jelképezik… Kultuszát már a kőkorszak idején megtaláljuk.”845 Illetve „számos jel támasztja alá…, hogy a Nagy Anya kultuszában a termékenység szertartását… eredetileg a Nagy Anya, valamint fia s egyben szeretője között ünnepelték,
majd a végén ez utóbbit feláldozták…”.846 

Knossosi Palotában talált, i.e. 1650 körülről származó Kígyós istennő szobor


Bár a feláldozással nem érthetünk egyet minden fenntartás nélkül, tény azonban, hogy Krétán ismerünk bikaáldozást megörökítő freskót. Két ábrázolás szerepel azonban egyetemlegesen mindenütt: a kétélű bárd és a bikaszarvak. 847 Santarcangeli írja, hogy a kétélű bárd talán a bika nemiszervét jelképezte, s lehet, hogy „a nagy alvilági metermékenyítő istennő kiegészítője” volt.848 Hood megállapítása szerint a bronzkori krétaiak legfőbb istensége – istennő volt, s vagy egy istennőt képzeltek el különböző aspektusaiban, vagy különböző nevű, de alapjában véve azonosnak tekintett jellegű istennők csoportját imádták.849 

Knossosi Kígyós istennő szobor, i.e. 1600 körülről


Ez az istennő, vagy ezek az istennők a közel-keleten mindenütt tisztelt termékenységistennő(k) változata(i) volt(ak), s a vele együtt tisztelt férfi istenség(ek) az istennő(k) fia(i), illetve férje(i) volt(ak). 850 Santarcangelinél olvashatjuk még továbbá a Nagy Istennőről:Mint mindenütt – a nagy Istennő Anya Krétában, Démétér a görögöknél – a Poklok Úrasszonya is, az Alvilág és a halottak istennője is. A halottak, akiket Plutarchos szerint „démétrioi”-nak neveztek, ebben az esetben is az ő tulajdonába kerülnek: öle a
halálnak öle, ugyanakkor pedig a termékenység anyaméhe is, minden, ami eleven,
innen származik.851 A „kígyós-„, „pajzsos-„, „mákfejes fejdíszű-„, és „eksztatikus tánccal megidézett istennő”, s az „Állatok Úrnője” mellett a 14. sz. folyamán jelenik meg a „Felemelt kezű istennő” típusa, és kis szentélyei a palotakomplexumok pusztulása után is tovább működtek.852
821 Erről a korszakról az utóbbi években többek között Banning írt kiváló összegzést: Banning, E. B.: The
Neolithic Period: Triumphs of Architecture, Agriculture, and Art. In: Near Eastern Archaeology 61. (4),
1998, 188-237. (Banning 1998). Egy húsz évvel korábbi tanulmány a társadalmi változásokra
összpontosít: Bender, B.: Gatherer-Hunter to Farmer: A Social Perspective. In: World Archaeology 10 (2),
1978, 204-222. (Bender 1978).
822 Walker – de Laet 1981, 108; Wilson, I.: Az Özönvíz előtt. Budapest, Gold Book, 2001, 92-93. (Wilson
2001).
823 Santarcangeli, P.: A labirintusok könyve. Budapest, Gondolat, 1970, 111. (Santarcangeli 1970).
824 Hahn 1980, 53.
825 Hahn 1980, 56-57.
826 Eliade 2002a, 41.
827 Eliade 2002a, 41.
828 Eliade 2004, 117.
829 Eliade 2004, 118.
830 Eliade 2002a, 47.
831 Hahn 1980, 49-50.
832 Neumann 2005, 111. skk.
833 Neumann 2005, 111.
834 Stone, M.: When God Was A Woman. New York, Barnes & Noble, 1993, 199. (Stone 1993).
835 Cooper, J. C.: An Illustrated Encyclopaedia of Traditional Symbols. London, Thames and Hudson, 1978,
147. (Cooper 1978).
836 Gimbutas, M.: The Civilization of the Goddess: The World of Old Europe. San Francisco,
HarperSanFrancisco, 1991, 343. (Gimbutas 1991a).
837 Gimbutas 1991a, 236.
838 Maringer, J.: The Gods of Prehistoric Man: History of Religion. London, Phoenix Press, 2002, 170-171.
(Maringer 2002).
839 Gimbutas, M.: The Language of the Goddess, San Francisco, HarperSanFrancisco, 1991, 121. (Gimbutas
1991b).
840 Eliade 2002a, 44-45.
841 Maurice, V.: Les religions de l’Anatolie antique. In: Puech, H. Ch. (ed.): Histoire des religions I-III, Párizs,
Pléiade, 1970-1976, 258. (Maurice 1970).
842 Neumann 2005, 116.
843 Wilson 2001, 113.
844 Santarcangeli 1970, 83.
845 Santarcangeli 1970, 84.846 Neumann-t idézi Santarcangeli: Santarcangeli 1970, 84.847 Santarcangeli 1970, 89.848 Santarcangeli 1970, 89.849 Hood, S.: A minószi Kréta, Budapest, Gondolat, 1983, 154. (Hood 1983).850 Hood 1983, 154-155.
851 Szintén Neumanntól származó átvétel. Santarcangeli 1970, 84. A vastag kiemelés tőlem származik.
852 Hegyi, D.: Polis és vallás. Budapest, Osiris, 2002, 17. (Hegyi 2002).




Sunday, December 6, 2015

Te alakítod a saját sorsod

Van, aki a sorsban hisz, mert gyenge és tudatlan. És van, aki önmaga alakítja életét, mert erős és tudja:


mindenki önmaga sorsának kovácsa.








Aki azt mondja, a sorsod elrendeltetett, hazudik vagy téved. Aki azt mondja, Odafönt döntik el a sorsod, az hazudik vagy téved.

Az életed a tiéd. Tiéd a hatalom, hogy alakítsd és tiéd a felelősség is, hogy miként élsz vele.

Bátorság! Higgy az Istennőben és magadban, tudj, merj, akarj és cselekedj. Ha így teszel, az Égiek is megsegítenek.

Wednesday, December 2, 2015

Thealógia, tudományos háttér, harmadik rész: a megközelítés módjai

Előre kell bocsássam, hogy amikor a Nagy Istennő vallásáról beszélek, akkor leginkább egy ásatásra érdemes gondolni: már sok minden a felszínre került, de ezek nem mindegyike találta meg a helyét a teljes képben, amiből rengeteg apró részlet hiányzik, és ezek közül sokat tudományos módszerekkel valószínűleg sosem fogunk megtalálni.

Konkrétan a következő a helyzet: biztosan tudjuk, hogy a Nagy Istennő kultusza sok tízezer évvel ezelőtt kezdődött. Mivel sok lelet elveszett az idők folyamán, a kultusz kezdete ismeretlen. Azt tudjuk, hogy mikor létezett már biztosan: 35-40.000 éve. A jelenleg legkorábbi szobrot ugyanis Hohle Fels-ben találták és ekkora datálható.



Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a Nagy Istennő kultusza egyidős az emberi kultúrával.

Jelenleg a vallás feltárásával és rekonstruálásával, új életre keltésével alapvetően három megközelítésből foglalkoznak:

  1. Régészet és vallástudomány. Itt kizárólag a tényanyag és az azokból levonható közvetlen következtetések jelennek meg. Sokszor évszázados, megkövült dogmák határozzák meg az inerciarendszert, amely például akkor sem fogadja el, hogy volt őskori írásbeliség, mikor több száz írásos leletünk van.
  2. Intuitív, kísérleti tudományos kutatás. Itt a tényanyagból indulnak ki a kutatók, ugyanakkor sokkal tágabb horizonton mozognak, gyakorta olyan következtetésekkel, amiket az "így tűnik helyesnek"indokol leginkább - itt sokkal több a sejtéseken alapuló model és elmélet, ugyanakkor alapvetően mégis tudományos. Robert Graves, Marija Gimbutas, Erich Neumann neve fémjelzi ezt az irányt.
  3. Újpogány mozgalmak és irányzatok, gyakorta feminista felhanggal. Itt néha fontosabb, hogy valami érzelmi kielégülést okozzon, mintsem hogy igaz is legyen. A tényanyag elvész az érzelmek tengerében.


Mindenkinek saját dolga eldönteni, melyik irányzatot tartja követendőnek.



Mi úgy látjuk, a szolgai rekonstrukciónál sokkalta hasznosabb, ha feléleszteni akarjuk az Istennő vallását, a jelen kor emberéhez, a jelenkor kihívásaihoz alkalmazkodva - a Hagyomány él, és csak akkor él, ha változni is képes.

"Keressétek az Istennőt és meg fogjátok találni. Hívjátok és felkeres titeket. De álljatok készen rá, hogy mást találtok, mint amit elképzeltetek és akkor jön, amikor Ő úgy dönt!"


Az Istennő áldjon!

Friday, November 27, 2015

Thealógia, Szent iratok, első rész: Mennydörgés

Az istenségek, szellemi lények kapcsán, és általában a vallások kritikájában gyakran elhangzik, hogy "hol van Isten, amikor ez és ez a szörnyűség történik?" vagy "ha Isten létezik, miért nem ad jelet magáról?"

Általános igazság az is, hogy egy hitetlennek semmi sem bizonyíték, egy hívőnek minden az.

Mégis, van valami, ami az idők kezdete óta egyértelmű bizonyítéknak tekinthető, ez pedig a kinyilatkoztatás. Természetesen minden kinyilatkoztatás megkérdőjelezhető. Amikor egy próféta(nő) a saját tettei igazolására "kap" igazolást az istenségétől, ott élhetünk a gyanúval, hogy legjobb esetben is csak a saját tudatalattija szólt hozzá.

Amikor viszont a kinyilatkoztatás inkább felfedő, információközlő, és a befogadó számára több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol, ráadásul mindezt úgy, hogy nem igazol egyetlen önös, földi, emberi tettet sem - ott ránk bízatott, mit kezdünk vele.

A Nagy Istennő többször is megnyilatkozott az évezredek során. Elsőként egy olyan, töredékesen fennmaradt üzenetét tesszük közzé, amelyik sokáig rejtezett a sivatag mélyén, és csak a huszadik században került ismét napvilágra.




Nyelv, Dátum, Szerző, Eredet, és Kézirat


A Mennydörgés, Tökéletes Elme csak kopt verzióban létezik, amit Nag Hammadiban tártak föl (NHC VI,2:13, 1-21,32). A szerző, időpont és a származási hely ismeretlen, de a második-, vagy harmadik század kulturális közege miatt kézenfekvőnek tűnik Alexandria. De biztosra vehető, hogy a szöveg eredetileg görög nyelven íródott, jóval kr.u.350 előtt, mely a kopt kézirat valószínűsíthető születési ideje. A fennmaradt szöveg viszonylag teljes, kisebb sérüléssel a teteje alatt az első négy lapon (13-16), és valamivel súlyosabb sérülés az első tíz sorokban a maradék kézirat-oldalakon (17-21).

Ki lehet a beszélő?


Régóta vita tárgya, ki is lehet a titokzatos istennő, aki beszél a hallgatósághoz. A legtöbb tudós Sophiát nevezi meg, a Bölcsesség istennőjét –azonban ez tipikus hibának is mondható: ha gnosztikus-jellegű írás és istennő szerepel benne, akkor az ex catedra Sophia. Szóba jöhet még Pronoia, mint látni fogjuk, de ez is csak spekuláció lehetne.
Ugyanakkor az elemzésből kiviláglik, hogy egyértelműen nem lehet gnosztikusnak nevezni az írást, sőt, egyáltalán nem lehet egyértelműen meghatározni a műfaját.
Saját meglátásom szerint az önjellemzések alapján nem Sophia, hanem Ízisz az isteni beszélő, pontosabban Ízisz, Sekhmet és Bastet istennők szinkretikus istensége, a kr.u. 3. századi Ízisz-misztériumok istennője.
A szöveg lehetett egy beavatási szertartás fő szövege is, melyet a papnő, mint Ízisz adott elő a hallgatóságnak –s akik e szöveg hallgatása és megértése révén kerülhettek tovább a bensőbb titkok felé.

A Mennydörgés egyedisége


A magyar fordítás és a kommentár G.W.MacRae fordítása alapján készült.
Nag Hammadi Kódexek, V,2-5 és VI;
Berlini Papirusz 8502,1 és 4, ed. D. Parrott,
Leiden: E. J. Brill, 1979, 231-55, kritikai referenciaként G. W. MacRae angol fordításához, a The Nag Hammadi Library in English-ben, ed. J. M. Robinson, 271-277;
B. Layton, The Gnostic Scriptures, NY: Doubleday, 1987, 80-85
A költemény elrendezése R. Unger „Zur sprachtlichen und formalen Struktur des gnostischen Textes ’Der Donner: der vollkommene Nous,’”-t követi. Oriens Christianus 59 (1975) 78-107.

A Mennydörgés, a Tökéletes Elme a Nag Hammadi kódexekben található költemény (NHC VI,2). Stilisztikailag három stílusból áll: hasonlóan a héber bölcsesség-írásokhoz, vagy az Ízisz(Aset)-aretalógiákhoz és a platoni dialógusokhoz. Ezeket a stílusokat váltakozva használja. Vallási szempontból nehéz meghatározni a szöveg forrás-tradícióját. Nem mutat be kizárólagosan zsidó, ortodox keresztény, vagy gnosztikus keresztény témákat, és egy ismert gnosztikus „mítoszra” sem utal.
A mű egy női istenség/istennő párbeszéd formátumú kinyilatkoztatása, aki egyes szám első személyben és második személyhez beszél.
És éppen ez a személy-váltakozás az, ami közelebb visz minket a szöveg megértéséhez és kapcsolódási pontokat találhatunk a bibliai Bölcsesség szövegekkel (pl., Péld 8, Préd 7-8, 1 Enoch 42). A Mennydörgés kiválóan kombinálja a különböző stílusokat a paradoxonok és antitézisek által, amik miatt gyanítható a görög eredet.
Tartalmát és formáját tekintve a Mennydörgés más Nag Hammadi kódexekben található írásokhoz is hasonlít: azon himnikus beszédekhez, ahol Pronoia nyilvánul meg (in Ap. John II,1:30,11-31,28); Protennoia (Trim. Prot. XIII,1); Sophia Zoe, az „Élet Évája” (in Orig. World II,5:114,8-15); és a spirituális Éva az Éva Evangéliumában (Epiph., Pan. 26.3.1). Csakhogy szemben ezekkel a szövegekkel a Mennydörgés nem „használ” közvetítőt, az istenség közvetlenül nyilvánul meg a hallgatóságának.

Egyedülálló tehát a szöveg, még a Nag Hammadi Kódexek között is.
A rövid bevezető után következzen maga a kinyilatkoztatás

Mennydörgés

(angol kritikai fordítás: G.W. MacRae)

„A hatalomtól küldettem el
És eljöttem azokhoz, kik elmélkednek rajtam.
És megtaláltak azok között, akik kerestek engem. (13,2-5)
Nézzetek rám, ti, akik elmélkedtek rajtam;
S ti hallgatók, halljatok engem!
Ti, akik rám vártok, fogadjatok magatokhoz engem.
És ne űzzetek el látásotok elől.
S ne tegyétek gyűlölködővé, sem hangotokat, sem a hallásotokat.
Ne legyetek tudatlanok felőlem, sehol és semmikor.
Legyetek éberek!
Ne legyetek tudatlanok felőlem. (13,5-15)
Mert vagyok az első és az utolsó.
Vagyok a tisztelt és megvetett.
Vagyok a szent és a céda asszony.
Vagyok a feleség és szűz.
Vagyok az anya és a leány.
Anyám tagjai vagyok.
Vagyok a meddő asszony, és az kinek számos fia van.
Vagyok a menyasszony, kinek násza nagyszerű, és nem vettem magamnak férjet.
Vagyok a bába, és az, aki nem szül.
Vigasza vagyok vajúdásaimnak.
Vagyok a menyasszony és a vőlegény.
A férjem az, ki nemzett engem.
Apám szülőanyja vagyok és nővére férjemnek.
És ő az én gyermekem.
Szolgája vagyok annak, ki alkotott engem és uralkodója utódaimnak.
De ő az, ki idő előtt [nemzett engem], a születés napján és ő az én utódom, kellő időben, és erőm tőle származik.
Vagyok a pálcája ifjúkora erejének, s ő az én öregkori botom.
S bármit akar, az történik velem.
Vagyok a felfoghatatlan csend, s a gyakran felbukkanó gondolat.
Vagyok a rengeteg hang szava, és a rengeteg alak megnyilatkozása (logosza).
Vagyok a kimondott nevem. (13,15-14,15)
Miért, hogy ti, akik gyűlöltök, szerettek engem?
És gyűlölitek azokat, akik szeretnek engem.
Ti, akik megtagadtok, hitet tesztek mellettem,
És akik hitet tesznek mellettem, azok megtagadnak.
Ti, akik igazat szóltok rólam, hazudjatok,
És ti, akik hazudtatok rólam, szóljatok igazat.
Ti, akik ismertek engem, legyetek tudatlanok felőlem; és azok, akik nem ismertek
engem, jöjjenek, hogy megismerjenek! (14,15-25)
Mert vagyok a tudás és a tudatlanság.
Vagyok a szégyen és a merészség.
Szégyentelen vagyok és szégyenkezem.
Erő vagyok és félelem vagyok.
Hadakozás vagyok és béke. (14,26-32)
Figyelmezzetek rám. (14,32-33)
Vagyok a megszégyenített és a hatalmas lény. (14,33-34)
Ügyeljetek szegénységemre és vagyonomra.
Ne legyetek gőgösek hozzám, mikor a földre hajítanak,
S akkor megtaláltok majd azok között, akik jönnek.
És ne bámuljatok meg a trágyadombon, és menjetek és hagyjatok ott, számkivetve.
S akkor megtaláltok a királyságokban.
És ne bámuljatok meg, mikor kidobnak azok közé, kik kegyvesztetté váltak, és a legjelentéktelenebb helyeken,
És akkor kacagjatok rajtam.
S ne űzzetek ki azok közé, kiket dicstelenül öltek meg. (14,34-15,14)
De én, én könyörületes vagyok, és kegyetlen vagyok. (15,15-16)
Legyetek résen!
Ne gyűlöljétek engedelmességemet,
És ne szeressétek önuralmam gyengeségemben.
Ne hagyjatok el,
És erőmtől ne féljetek.
Ugyan, miért nézitek le félelmemet,
És átkozzátok büszkeségem? (15,16-24)
Én vagyok az, ki minden félelmekben létezik, és merészség a reszketésben.
Vagyok az, aki gyenge, s jól érzem magam a hely gyönyörében.
Vagyok a bolond és vagyok a bölcs. (15,25-31)
Miért gyűlöltetek engem tanácsaitokban?
(Azért) Mert én csöndben leszek azok között, akik hangtalanok,
S meg kell mutatkoznom és beszélnem?
Miért gyűlöltetek akkor, ti görögök?
Mert barbár vagyok a barbárok között? (15,31-16,3)
Mert én a görögök bölcsessége,
És a barbárok igaz tudása vagyok.
Vagyok az ítélet, görögök és barbárok fölött.
Vagyok az, kinek képmása többszörös Egyiptomban,
És az, kinek nincs képmása a barbárok között.
Vagyok a mindenütt gyűlölt és a mindenütt szeretett.
Vagyok az, kit Életnek neveznek, ti pedig Halálnak.
Vagyok az, kit Törvénynek hívnak, ti Törvénytelenségnek.
Vagyok az, akit üldöztetek, s vagyok az, akit elfogtatok.
Vagyok az, akit szétszórtatok, és összeszedtetek megint.
Előttem megszégyenültetek és szemérmetlenek voltatok velem.
Vagyok az, aki nem tart ünnepet, és vagyok az, akinek ünnepe rengeteg.
Én, én istentelen vagyok, és vagyok az, kinek Istene többszörös.
Vagyok az, ki fölött elmélkedtek, és vagyok az, akit megvetettetek.
Tanulatlan vagyok, és ők ezt tanulják tőlem.
Vagyok az, akit semmibe vettetek, s elmélkedtetek fölöttem.
Vagyok az, aki elől elrejtőztetek, s az, ki előtt felbukkantok.
De valahányszor elrejtitek magatokat, én magam fogok megjelenni.
Mert valahányszor felbukkantok, én [rejtőzöm el] előletek.
Azoknak, akiknek […]
[…]
[…] érzéketlenül
Vegyetek engem […] [megértés] a fájdalomból.
és vegyetek engem magatokhoz a megértésből [és] fájdalomból.
Vegyetek engem magatokhoz a szégyenteljes helyekről és a bűnbánatból.
És szerezzetek meg azoktól, akik jók maradtak a szégyenletességben is.
Szégyentelenül, ragadjatok magatokhoz szégyentelenségben;
És szégyentelenül szégyenkezve hibáztassátok tagjaimat magatok között.
És jöjjetek hozzám, ti, akik ismertek engem, és ti, kik ismeritek tagjaimat.
Hozzátok létre a nagyokat a kicsiny első teremtmények között.
Lépjetek előre a gyermekkorhoz, és ne nézzétek le, mert kicsi és apró.
S ne vegyétek el a nagyságot részletekben a kicsinységből,
Mert a kicsinység a nagyságról ismerszik meg.
Miért átkoztok és tiszteltek engem?
Ti megsebeztetek és megkönyörültetek.
Ne válasszatok el az elsőktől, kiket ismer[tetek.
És] senkit ne dobjatok [ki,
és ne] hozzatok senkit vissza […]
…visszahozott titeket
és…[nem ism]eritek őt (17,4-18,5)
[Én…{Ismerem azt}] ami az enyém
[…] ismerem az el[sőket], és az utánuk következők ismernek engem.
De én vagyok a [tökéletes] tudat és a [{villámlás}] nyugalma.
Én vagyok a kutatásom tudása, és azok lelete, akik utánam kutatnak.
És azok parancsa, akik engem kérdeznek.
És az erőknek ereje az angyalokról való tudásom alapján, akik logoszom által küldettek el,
És az istenekről, kik idejük szerint a parancsom által,
És velem van, miáltal minden ember szelleme létezik,
És bennem van, miáltal a nők léteznek.
Vagyok a magasztalt és dicsért és a gúnyosan megvetett.
Vagyok a béke és miattam tör ki háború.
S vagyok egy idegen és egy honfitárs,
Vagyok a lényeg, s az, kinek nincs lényege.
Azok, kik együttlétemből jönnek a létezésbe, nem tudnak rólam,
És azok, akik a lényegemben vannak, tudnak engem.
Akik közel állnak hozzám, tudatlanok voltak felőlem,
És akik messze vannak tőlem, ismertek engem. (18,6-35)
Azon a napon, amikor közel vagyok [hozzátok, ti] messze vagytok [tőlem.
És] azon a napon, mikor [messze vagyok] tőletek, [közel] [vagyok] hozzátok.
Én [vagyok] [{mindeneken}] belül
[Én {vagyok, aki megismerhető}] a jellegekről
Én vagyok, aki [{megismerszik}] a szellemek teremtéséről, [{én vagyok}] a lelkek kívánsága. (18,35-19,8)
[Vagyok] az egyesülés és a felbomlás.
Vagyok a megmaradás és az elvesztés.
Vagyok a leereszkedés s ők feljönnek hozzám.
Vagyok az ítélet és a felmentés.
Én, én bűntelen vagyok, és a bűn gyökere belőlem származik.
Vagyok a bujaság külsőmben, s a szív önuralma bennem létezik.
Vagyok a hallás, mely elérhető mindenkinek, és a felfoghatatlan beszéd.
Vagyok a néma, aki nem beszél, és szavaim száma tengernyi sok. (19,9-25)
Hallgassatok engem szelídségben, és tanuljatok tőlem keménységben. (19,25-27)
Én vagyok az, ki felkiált,
És én vagyok, ki a földre vettetik.
Elkészítem a kenyeret, s az elmémet belül.
Vagyok a saját nevem tudása.
Vagyok az, aki felkiált, és aki figyel.
Megjelenek é[s {lepecsételt zárakon át}] besétálok [{az én házamba,}]
Pecsétje az én […]…[nak jele]
Én vagyok […] a védelem.
Vagyok az, akit Igazságnak hív[nak]. És veszélynek[…] (19,28-20,8)
Magasztaltok engem […], és suttogtok [ellenem].
Ti, akiket legyőztek,
Ítéljétek meg őket, mielőtt ők ítélnek meg titeket.
Mert a bíró és a pártosság bennetek lakozik.
Ha elítéltettek általa, ki fog felmenteni titeket?
És ha ő felment, ki lesz képes bebörtönözni titeket?
Mert ami benned van, ugyanaz, mint ami kívüled van.
És az, ki megformált téged kívül, benyomást tett róla bensődben.
És amit magad körül látsz,
Azt önmagadban látod.
Ez látható, és ez a te öltözéked.
Hallgassatok meg, hallgatók, és legyetek tanultak szavaimból ti, akik ismertek engem. (20,9-28)
Vagyok a hallás mely elfogadható minden esetben,
És a beszéd, mely megfékezhetetlen.
Én vagyok a hang neve, és a név hangja.
Én vagyok az írás jele, és a különbség megnyilatkozása.
És én …
[3 sor hiányzik]
[…] fény […] és […]
[…] hallgatók […] ti.
[…] a hatalmas erő.
És [{vagyok, aki}] nem fogja elmozdítani a nevet.
[…] aki alkotott engem
De én ki fogom mondani a nevét. (20,28-21,11)
Tekintsétek hát szavait, és minden írását, mely elkészült.
Figyelmezzetek hát, ti, hallgatók, és ti szintén, angyalok,
És azok, akik elküldettek,
És ti, szellemek, akik föltámadtatok. (21,12-18)
Mert én vagyok az, aki egyedül létezik,
És nincs senkim, aki megítélne engem. (21,18-20)
Mert rengeteg a kellemes forma, mely számos bűnben lakozik,
És féktelen tettekben és dicstelen szenvedélyekben és futó gyönyörökben,
Melyeket megfékeznek, míg kijózanodnak,
És fölrohannak a pihenőhelyükre.
S ott meg fognak találni engem,
És élni fognak és nem halnak meg többé megint. (21,20-32)