Ezen a napon az északi félteke leghosszabb nappalát és legrövidebb éjszakáját élhetjük meg évről évre.
2016. június 20-án nappal és éjjel egyaránt Fény tölti be a világot!
Nyári napforduló Stonehenge felett
2016 első fele megpróbáltatásokkal, nehézségekkel teli időszaka most véget ér és egy teljesen új időszak következik. A gyógyulás, a teljessé válás, a tisztaság ideje. Nyárközép (Midsummer), azaz Szent Iván napja a skandináv és az északi országok nagy részében nemzeti ünnep, és számukra az év egyik legfontosabb napja.
A nyári napfordulót számos más néven is ismerik: Szent Iván-nap, Szent Iván-éj, Keresztelõ Szent János napja, "virágos" Szent János napja, Alban Hefin (druida), Alban Heruin ("A Part Fénye": a "Föld Fénye" és a "Víz Fénye" - azaz a két napforduló közti ünnep), verbéna-ünnep (spanyol), Tölgyünnep (kelta).
A kelta neve Litha, amely Liða, szász gabonaistennő nevéből ered. Ő Ceres a rómaiaknál és Démétér, azaz Dia Mater, az Istenek Anyja a görögöknél.
Az eredeti szertartások, mind a keleti puszták messzeségébe vezetik tekintetünket. A fény teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz. Széles körben tartottak rítusokat és rituálékat a legrövidebb éjszaka, a természet, és a fák tiszteletére. A tűzfesztiválok és a szerelmi mágia, varázslás és bűbáj éje volt ez.
A nyári napforduló éjjelén történő tűzgyújtás a fény, az élet továbbvitelét jelenti az éjszaka, a sötétség idején
A nyári napforduló ünnepe az életet, a termékenységet, és a szoláris értékek győzelmét tükrözik. A kereszténység is átvette az ősi pogányok ünnepeit, és egy szent nevéhez kötötte. Ő a titokzatos Szent Iván, akiről annyit legalábbis mindenki tud, hogy van egy róla elnevezett éjszaka.
Azonban a szoláris értékek nem jelentik egy ősi napisten hitét! A Nagy Istennő kultuszában a Nap az Istennő gyermeke, amely fényével megtermékenyíti a világot és biztosítja az újjászületést.
Minden más, amit ekkor cselekedtek, vagy munka, amit ekkor végeztek, bűbájos hatású volt: a patakok mellől ekkor begyűjtött virágoknak és gyógynövényeknek gyógyító hatást tulajdonítottak, a forrásokat és kutakat kitisztították és feldíszítették erre a napra. Mindezt azért, hogy növeljék a termékenységet, és a kutakban-forrásokban lakó szellemeket kiengeszteljék. Az ezen a napon szedett növények gyógyító és fertőtlenítő hatással bírtak mind az emberekre, mind az állatokra, de még a földekre is. Ez az időszak volt leginkább alkalmas a házasságok megkötésére, hiszen rengeteg szerelmi praktika és bűbáj kapcsolódik még az ünnephez.
Természetesen a későbbi korok vallásai rátelepedtek erre a szent napra, ahogy a téli napfordulóra vagy a tavaszi és észi napéjegyenlőségre is. Ám a valódi ünnep, az igazi szakralitás átsüt a hamis felszínen, a hazug álarcokon, az ókori és jelenkori Istennő-tagadó vallások miazmás paravánján!
A nyárközép napja az éves tevékenységi kör jelentős napja az újkőkorszak, a Nagy Istennő civilizációteremtő kora óta. A nyári napfordulót a kezdetektől tisztelték, de később is megünnepelték a kelták, a germánok, a szlávok, és az északi népek szinte mindegyike.Papjaik-druidáik a Föld és az Ég nászának tisztelegtek. Mivel pedig az ünnep szimbolikája a fény és a világosság győzelmét fejezte ki a sötétség és a halál felett, az egyház is élt ezzel az eszközzel, és erre a napra helyezte Keresztelő Szent János születése napjának ünnepét.
